A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)

Szeptemberben újraindultak a borszakkörök is, kicsit kevesebben voltunk a megszokottnál, pedig ebben a félévben minden eddiginél izgalmasabb borkínálat várható. nem kellett csalódnunk a sauvignon blanc felhozatalban sem,a könnyedtől a keményen minerálisig, a gyümölcsöstől a zöldes-füvesekig minden típus megtalálható volt, már ami belefért ebbe a kilenc tételbe.

Folytatjuk a sort a keddi kóstolónk vöröseivel, itt bicsaklik meg általában a történet, még így is megkapjuk, hogy nem vagyunk elég kritikusak, meg függetlenek és különben is hogy tetszett ma valakinek egy déli vörös? A Pécsi Borozóban pontot nem kapott olyan bor, amiért bárki fizetett volna. Még ha ez néha sokaknak nem is tetszik. És nekünk tetszenek a déli vörösek, persze nem mindegyik és feltétel nélkül. Az alábbiak mindenesetre tetszettek, többé-kevésbé.