És tényleg lefutottuk! Szerkesztőségünk több tagjával együtt teljesítettük a nem mindennapinak nevezhető versenyt. Gyakorlott futónak nem nevezném magam, de néhány versenyen már azért sikerült részt vennem. Többségük inkább városi futás volt, a dűlők közötti dimbes-dombos futás egészen új terep számomra a maga 200-300 méteres szintkülönbségeivel. A kihívásra idén több mint 400 ember vállalkozott. Sokan jöttek családdal, barátokkal, a környékről éppúgy, mint távolabbi településéről. Találkoztam futókkal Budapestről, Keszthelyről is.
Van úgy, hogy bizonyos emberek nélkül egy-egy hely, pillanat, érzés nem képzelhető el. Kettő is volt, amit Becker Leonóra nélkül nem tudtam elképzelni: sem a villányi borutat, sem Palkonyát. Az a helyzet, hogy ma sem tudom, pedig napok óta olvasom a gyászjelentést: december 26-án Nóra elhunyt.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
