A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.

A Pannon Borboltos srácok már tavaly megpróbálkoztak, mit is tud a magyar piacon a horvát bor, igaz, akkor még csak egy pincészetet válogattak be a régiós szortimentbe. A Vina Belje borait jól fogadta a borkedvelő publikum, így most már azon kaptuk magunkat, hogy meghívtak egy nagyobb szortiment előválogatására, majd a keddi kóstoló csapatával együtt végig is kóstoltuk a kiválasztottakat. Tizennyolc bor került be az első csapatba, már rendelhetők.

A soproni borok kapcsán van némi tapasztalati háttérkülönbség kenszei kollégával, lévén ő ezeken a borokon szocializálódott, míg én inkább a déli vörösökön. Máshogy érzékeljük a gyümölcsösséget, savakat, valahogy itt a hangolás máshogy alakult. Most egy kékfrankost kóstoltunk közösen, Sterlikék éjszakai szüretelésű borát.