Vannak esték, amikor nem jön össze. A bor. A sor. Úgy, ahogy szeretnénk. Hogy gördülékeny legyen, a borok jók, szépek, finomak, kedvesek. Ha véget ér a vakkóstoló, akkor válogatni tudjunk, mit is szeretnénk visszakóstolni, de legszívesebben mindet. Hát most nem sok bor volt ilyen. Ritkán van olyan sor, amikor a borok harmadát egzakt okok miatt zárjuk ki és még mindig ott van egyharmad, amivel stílbeli problémáink vannak inkább. Vagy brutál gyökérnapja volt egyszerre kilenc embernek. Végül is front volt, vagy nem?

Kaptam egy fényképet szekszárdi fotós kollégánktól, bortartó adventi naptár, ez adta az ötletet, akkor karácsonyig jöjjön 24 bor. Újonnan kóstolva, visszakóstolva, ami érdekel és még nem bontottam meg, de az is, ami nagyon tetszett az évben. Összefoglalókat közlünk, lévén vannak más sztorik is, a december elég csúcsszezon boros ügyekben, az első négy bor most jön.

Az évek óta kitartó és lelkes közönséggel működő szekszárdi boregyetem novemberben a szekszárdi borvidék jövőjét vette górcső alá. Hat borász gondolatai, tíz borral katalizálva. Nagy megmondás nincs, nem is kell, de ha valóban a hallottak alapján fogalmazódik meg/újjá a szekszárdi borjövő, akkor nekünk tetszik az út.