Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk. 

Az év első keddi kóstolójára nem jött össze még túl sok bor, de hozzászoktunk már, hogy azért egy huszas sor csak akad ilyenkor és így becsempészünk pár „külsőst”. A Pannon Borboltosok által hozott tételekből most tíz bort javaslunk, kóstolják meg rajtunk kívül is minél többen.

Az bizonyos, nem túl sok kéknyelű szerepelt oldalainkon, pedig kóstoltunk többet is, de valahogy jegyzetek kevésbé születtek. Elég rég kaptam ezt a palackot egy barátomtól, eltettem biztos helyre, most egy estén előkerült és nem sajnáltam magamtól. Fura szerzet ez a kéknyelű, vagy csak ismerkedésünk korai szakaszában tartunk még mindig?