Igazi téli idő van. Már egy hete csak köd és zúzmara, fehérbe öltözött fák, didergő emberek. Van némi bája ennek is, de már nagyon várjuk a tavaszt. Nincs ez másképp hazánk mediterrániumában, Villányban sem. A tejfehérbe burkolózó elkerülőúton alig látszik úticélom, a Keller Pincészet épülete. Cikkünk a Pécsi Borozó 2020/1, tavaszi számában jelent meg.

Van egy kis csapatunk, négy fix taggal. Időnként kóstolunk. Beszélgetünk. Eszünk. Négy ember négy világból. Egy közös pont van: a bor. Pontosabban annyi volt talán az elején, aztán rájöttünk, hogy sokkal több is van. A karantén némileg megakasztotta találkozóinkat, de múlt héten pótoltunk. Volt több apropója is, egy babgulyás a tűzhelyen, két frissen szerzett szőlész-borász oklevél és nyolc bor a Stier Pincészetből.

Nincs is fontosabb egy jó belépőnél! Sokszor már abban a pillanatban eldől, hogy sikeres lesz-e a találkozó, a tárgyalás, hogy követnek-e az emberek, figyelnek-e ránk, megjegyzik-e a nevünket. Így van ez a borok világában is!