Nyitáskor érkeztünk a VinCÉ-re. Majd’ éjfélig gyűjtöttük a tapasztalatokat, vegyes, mint mindig, de jobban éreztük magunkat, mint tavaly. Volt tér, levegő, de nem volt elég jég, volt sok kiállító, volt változatosság, némi sorban állás, még mindig inkább magyar, mint közép-európai kínálat. A borválogatottak mérkőzésén a nemzetközi zsűri a magyar borokat hozta ki győztesnek, 8:3-ra vertük a világot, bár meg azért nem rengettük. Sok borceleb, MW, jedi, akadémikus forgolódott, néha több volt az angol szó, mint a magyar, ez lehet jó is. Alapvetően jól éreztük magunkat, beszámolónk a kattintás után olvasható.

Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Horvátországban jártunk nemrég, falunapra, új borútra, bormaratonra hívtak bennünket. Volt is mindenből bőven. Miniszteri köszöntő, felújított pincesorok, kézműves-sátrak és néptánc-együttesek. Ismerős zenészek és kedves vendéglátás, babot kóstoltunk és az októberi napon kávézva sütkéreztünk. Aztán szalagátvágás, indult a bormaraton, nem neveztünk be, csak szurkoltunk a versenyzőknek a táv harmadáig. A végén pedig megnéztük, milyen is a vörösmarti golfpálya.