Három bor, szép sor, ráadásul izgalmas is. Kadarka, shiraz, no meg ráadásként egy házasítás. Hárman ültünk le, zoranka, emzé és kenszei, utóbbi vállalkozott a toll és papír használatára, a többiek csak a kortynak éltek. Otthon, nyugalomban, gyerek az ágyban, csend van. Kóstolunk, mert így jó, nem kérdés a jogsi, szendvics is akad a hűtőből, miután két kiló szezámos halropi eltűnt, jórészt emzé fogai között. A végén persze minden borra találtunk alkalmat, mert hiszen a csajozás korai időszakában a vacsora mellé a shirazzal csábítunk, ha meg csak a vacsora mellé kell valami vörös, de azért ne olyan, hogy csak róla szóljon az este, a házasítást vegyük le a polcról. A kadarka viszont minden alkalomra bejön.

Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.

Dúzsi Tamás azon szekszárdi borászok egyike, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a borvidékkel. A borvidék rendszerváltás utáni ébredésekor alapított saját borászatot, és lett az eltelt 15 év alatt a borélet meghatározó alakja. Mindezt amolyan „különutasként”, a saját útját járva.