A hideg idő ha megérkezik, jobban vágyik az ember a meleg ízekre, a testes vörösekre, és hajlamosabb engedni a fűszerek hangulati csábításának. A tél illatairól, ízeiről létezik valamiféle lappangó közmegegyezés, a fűszeres teából felszálló gőzben, a hidegben illatozó forralt borban. A tél édes fűszerezése valahol a mézeskalácsban sűrűsödik össze. A mézeskalács illata magában rejti azt az ízt is, amelyet évszázadok hagyományoztak át, s melyet ma mestercsaládok visznek tovább, vagy élesztenek fel.

Néhány évvel ezelőtt a Pezsgőház Étterem volt talán az első, amely a karácsonyi ünnepekre különleges ajánlatot állított össze, amelyet előre megrendelhettek és a Szenteste délelőttjén hazavihettek a vendégek. A cél az idén is ugyanaz, mint az induláskor: ne csak a család, de a háziasszonyok is élvezzék az ünnepet. A bevásárlás, húselőkészítés, hosszas sütés-főzés helyett már pillanatok alatt különleges vacsorát tehetnek az ünnepi asztalra. Idén sous-vide és konfitált újdonságok is szerepnek a kínálatban, de szót kell ejtenünk a tavaly sikerrel bevezetett házi lekvárokról is.

Nehéz összefoglalni néhány szóban öt évet. Amikor e sorok nagy része íródott, még úgy volt, hogy a huszadik számmal, öt teljes évfolyammal búcsúzik a Pécsi Borozó print megjelenése. Még a szöveg betördelése előtt jött aztán a hír, hogy (mint már többször az öt év során) megint történt valami, ami nem csak erőt, okot adott a folytatásra, hanem anyagi jellegűt is. De egy korszak azért mégiscsak lezárul.