Leteszteltük a régió rozékínálatát a nyárra, hagyományos mustránkon 46 rozét és sillert kóstoltunk meg. Az nem kérdés, hogy ugyanennyi vörösbor végzett volna velünk a melegben, de a rozék többsége igazán üdítő, frissítő, kedves élménynek bizonyult. Összességében: a 2009-es rozék egy picit alkoholosabbak, erősebbek a kelleténél, a nagy meleg megtette a hatását, az alkohol és a sav egyensúlya sok esetben sajnos labilis, vagy egyáltalán nincs meg. Két tucat tételt találtunk, melyek felmutatnak valamilyen plusz értéket, de a többi borral sem volt különösebb gond. Túlnyomórészt korrekt, tisztességes rozék kerültek a poharakba, fogyasztásuk pedig nemcsak szódával ajánlott.
Mivel gyz kolléga házfestés okán nemrég ránk hagyományozott néhány palackot elfelejtett borai közül, kapva kaptunk az alkalmon, és némi tapasos körítéssel, meg egy kis szkepticizmussal végigkóstoltunk három tételt. Volt meglepetés rendesen.
Spanyol vendéglővé változott egy estére a Pezsgőház Étterem. Különleges andalúz vacsoraesten vettünk részt július 8-án, ahol az étel, a zene és a tánc volt a főszerepben – ebben a sorrendben. Andalúzia Spanyolország legdélebben fekvő vidéke, és ezzel együtt Európa egyik leggazdagabb kulturális és gasztronómiai régiója. Nemcsak az itt élők tradicionális, világhírű flamenco táncára kell gondolni, a vidék bortermelésben sem marad el az ország többi részétől. (Különösen népszerű a sherry, mely a mai Jerez régi nevéből ered. Az arab eredető ital egyébként az első „bor”, melyből az Újvilágban és Indiában is ihattak.