Elsőre persze csak általánosságok jutnak eszembe, meg aztán zsarolhatnék érzelmi alapokon is kicsit, elmondhatnám, hogy csak itt, csak most, csak neked. Alapvetően azért érdemes megvenni, mert valóban olvasmányt kínálunk borokról, gasztronómiáról, életérzést, pár kedves órát és kalauzt vásárláshoz, utazáshoz. És ezt még mindig a legjobb egy hagyományos papírmagazinnal átélni.

Vannak olyan borvidékeink, ahol mintha másként sütött volna a nap az elmúlt évtizedekben. Nem bukkantak fel onnan borok a vinotékákban, nem épült be a nevük a köztudatba. A Bükk mint borvidék vitathatatlanul ilyen. Lehet szebb a jövő?

Aki ismer, tudja, nem vagyok a friss, primőr borok harsány prófétája, mégis valaki okból minden évben érdeklődve követem a „kié az év első bora” versengést, amelyhez az idei évjárat sikerrel hozzájárult, előrehozva a korai fajták szüreti időpontját. Kóstoltam már augusztusban idei irsai olivért, most egy vadonatfriss, pénteken piacra került villányi rozé került a pohárba.