Volt egyszer rég, másfél hónapja már, születésnapja wété kollégának. Miután szinte naponta találkozunk, alig tudtunk találni alkalmat az ünneplésre. Így végül posztszülinapi ebédre jöttek el hozzánk, készült igazi marhahúsleves, velőscsonttal, de bœuf bourguignon is. Bontottunk borokat is, kettőt, ketten.

A Kövesföldről jó időben ellátni a Papuk-hegységig. Ha tiszta a levegő, egész élesen kivenni a domborzat részleteit, egész nap szemlélve pedig nyomon követhető, mennyi színárnyalatban pompázik a nap mozgásával. A villányi, és más pincesorok zsivajától és hangulatától távol fogadja ezentúl Malatinszky Csaba a borászat vendégeit.

Pénteken Steven Spurrier-vel jártuk be a Belje Pincészet archívumát, megcsodáltuk a 1949-es cabernet franc-t, de az este főszereplője sokkal inkább az olaszrizling volt. Azaz a graševina. A brit bormédia az utóbbi években rácuppant déli szomszédunkra, Jancis Robinson könyvére elég utalnom, vagy a nemrég Drávaszögben járt Oz Clarke-ra, illetve a múlt heti Steven Spurrier vizitre. Miközben idehaza épp Olaszrizling Október van, de hogy is állunk?