Van valami különleges hangulata a pécsi Sétatérnek. A gesztenyefák alatt üldögélni, beszélgetni, borozgatni a nyár elmaradhatatlan élménye. Augusztus huszadikán erre a hangulatra, erre az élményre alapozva szervezzük meg immáron harmadszor a pécsi Koccintást. Tavalyelőtt kétszázan megnyertük az első versenyt a nagyvárosok kategóriájában, a tettyei Tüke Borháznál cirfandlival koccintottunk. Egy évvel később ezt a számot kicsivel növelni tudtuk, de Szekszárdon ezren koccintottak, így oda került az elsőség. Idén újra nyerni szeretnénk!

Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujjai vezessék a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én erre egész egyszerűen nem vagyok képes. 

Villányi borvidéki léptékkel mérve is jelentős, Palkonya határain belül pedig látványos és példa nélküli borászati és turisztikai magánberuházást valósított meg a Mokos Családi Pincészet. A borászat már beköltözött az egykori kőfejtőben felépített új épületbe, mely ugyan látványában és hangulatában élesen elüt a palkonyai pincesor hagyományos présházaitól, de a látképet nem zavarja meg és új lehetőségeket ígér a térségnek.