Folytatódott a tematikus borestek sora a Kalamárisban, a hónap első csütörtökén általában Szabó Zoli szokott kóstolót tartani egy-egy fajtából, azonban most rendhagyó módon péntekre csúszott az esemény, mivel a házigazda nagyon északon, Észtországban kalandozott. Talán tovább is maradt volna, de szerencsére a cirfandli hívó szavára időben hazatért.

Jó pár évvel ezelőtt még mindenki elszörnyedt volna, ha a bort csokoládéval (bonbonnal) vagy kávéval párosítják, együtt kóstolják, kóstoltatják. Mára azonban nemcsak hogy divatja lett ezeknek az összeállításoknak, hanem egyre nagyobb sikerrel szervezik az ilyen jellegű kóstolókat, és egyre-másra kerülnek elő a különféle variációk.  Március 26-án a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen egy rendhagyó előadást rendeztek meg: Tóth Sándor háromszoros magyar barista bajnok, világbajnoki 6. helyezett (és még sorolhatnánk további címeit), egy sajátos gasztronómiai utazás kíséretében bebizonyította, hogy igenis kerülhet a kávé és a bor egy asztalra.

Volt ez a kóstolónk. Ami keddenként szokott lenni. A pannonborboltosokkal. Ha összejön 20-30 bor. Elvileg volt annyi, a gyakorlatban talán fele sem. Van ez így, nem is foglalkozunk azokkal. Bár az mondjuk érdekelne, hogy a látványra, külcsínre milliárdokat költő kéthelyi Ax & Ax  miért nem foglalkozik a borok minőségével is, amit nem igazán követ a beárazásuk (ld. ötszáz eurós csúcsvörös), de ez mellékszál. Jöjjenek inkább az iható borok, mikből mi is szívesen kérnénk még egy pohárral.