Nem ennyi szünetet terveztem a két franc írás közé, ám sajnos az Élet – mint tudjuk – nagy mókamester. Reményeim szerint ő legalább tud nevetni… No de vissza is ehhez a szép fajtához, lássunk további két franc-t, ezúttal két tételt a szekszárdi Görögszóból.
Váli Péter húsz évvel ezelőtt, egy szép, napsütéses áprilisi délelőtt megállt a badacsonyörsi hegyoldalban a szőlőtőkék között, elnézett a Balaton felé, és amikor arcát megérintette a tó felől érkező, meleg tavaszi szellő, úgy érezte: itt neki dolga van.
Elsőre csak a palack a furcsa. Tömzsi, inkább butélia mint üveg, már ha a fülem jól érzékeli a finom árnyalatokat a jelentések tengerében. A címke vidám, bár aki nem beszél egy déli szláv nyelvet és nincs tisztában a horvát-szlovén nagy „teran háborúval“, az minden bizonnyal elsiklik a cizellált humor és az elegáns odamondás felett is…
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
