A szeptember valójában a Szőlő és Bor Ünnepével ér véget Pécsett. Innentől már mintha a jó idő se lenne az igazi, megszűnnek a borozgatások a gesztenyefák árnyékában, várhatjuk a tavaszt. Idén a Sétatérre került át a rendezvény, talán jövőre már visszatérhet igazi helyére, a Széchenyi térre. Itt sem volt rossz, bár kicsit zsúfolt. Az egyéb kínálat valóban bővült, viszont a boros alig. Először volt ugyan Pécsi Borok Utcája, de hát öten ha kitelepültek. És ha már más, régión kívüli borvidékekről is hívunk borászokat, legalább jókat hívjunk meg…

Szüretelni már tavaly is elindultunk Bátaapátiba, hősiesen fel is küzdöttük magunkat a sáros Tűzkő Dombra, idén ugyanezt porfelhőben tettük meg, mintegy százzal többen. Ragyogó időjárás, pálinkás jóreggelt, félórás szüreti váltások. Egyetlen kézvágás, viszont több mázsa kékfrankos a ládákban és a végén koccintás a 300 éves pince egészségére Albiera Antinorival. Kevés szó, sok fotó.

Az őszi meleg nemcsak a bacilusokat kelti életre, de Andort is mozgásra készteti, így a Tettye felé vesszük az irányt, megnézni mennyi az annyi. Be szép is ott fenn a város felett és mégis a városban, dübörgő munkagépek ottan, széjjeleső színészház, "frissjogsis" rallisok, és régi restanciánk, a sváb konyha (már úgy földrajzilag is) fellegvárának számító Tettye vendéglő.