A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet idén is meghirdette címkepályázatát a Pécsi Tudományegyetemen, ám ezúttal nem csak a Művészeti Kar hallgatóitól vártak terveket, hanem az egyetem összes hallgatójától. Az idei Bogyólé címkéjét ennek köszönhetően egy leendő közgazdász tervezte. 

Talán nem vagyok egyedül, amikor azt gondolom, hogy Villány a maga nemében ikon. Villány jelenti azt a magyar borászatban, hogy rendszerváltás. Szabadon felcserélhető e két szó, azt hiszem. Villány volt az úttörő a borkészítésben, a magánborászatok létrejöttében, a borhoz kötődő vendéglátás kialakításában, a borturizmusban. Azt sem gondolom, hogy a változásokat hozó éveket követően, amelyeket már nevezhetünk a fokozott fejlődés és siker éveinek, mindenki a maga megszerzett babérjain üldögélt volna. Sőt, nagyon sokan tettek és tesznek azért, hogy Villány kitörjön saját korlátai közül. Ennek azonban nem csak egyéni szinten, hanem közösségi szinten is meg kell történnie. Ennek szimbolikus alkalma lehetne a Villányi Vörösborfesztivál, ami azonban jelen formájában erre nem alkalmas.

Ez a hétvége nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna. A Pécsi Borozó stábja erősen megfogyatkozva (ideiglenesen Velencében, Brüsszelben és St. Paulsban állomásozó egységeinken túl némelyek még undok vírussal küszködtek), de azért helyt próbált állni a borgasztronómiai rendezvényözönben. Villányban két napon át is jelen voltunk rövidebb-hosszabb ideig (holnap szóban-képen is adunk hírt), viszont Hosszúheténybe sajnos nem jutottunk el. Beszámolt viszont e remek rendezvényről dr. Szabó Géza barátunk, aki a Baranya Megyei Falusi Turizmus Szövetség elnöke és ekként a falusi turizmus egyik fő mozgatóereje is vidékünkön.