-
Facebook
-
Kapcsolat
Miután a 11. napon már csak annyi maradt hátra, hogy Nagybányáról hazáig vezessek, így az utolsó fejezetet olvashatjátok az erdélyi útinaplómban. Címszavakban: Máramarossziget és némi haszid történelem, aztán Nagyvárad és festészet minden mennyiségben.
Május utolsó szombatján a festői környezetben lévő Gyöngyöspatán a helyi borászközösség megszervezte az első Kékfrankos Fesztivált. Az ország számos borvidékéről érkezett közel harminc termelő szebbnél szebb borokat töltött a vendégek poharaiba. Bár a jó idő ellenére a tömeg elmaradt, a szervezők biztatóan nyilatkoztak jövőre nézve…
Ez már valójában nem is Erdély, hanem Máramaros, mondjuk korunk utazóinak édesmindegy, nekik a Bánát/Bánság is Erdély, ahogy a Partium is. Nem tudom van-e értelme küzdeni ez ellen, mindenesetre én megpróbálom. Tehát, Máramaros…
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
Avagy Bogács fenegyereke nem tud hibázni!
-
Klímaszorongás-oldás Szabó Zoltánnal
