Nem tudom, hol lehet a kékfrankos határa. Meddig mehet el koncentráltságban, hogy ne menjen a gyümölcsök, az elegancia rovására. Most ott tartunk, hogy csak néhányan kezdtek el komolyabban foglalkozni a fajtával, dűlőben, mélységben, komplexitásban. Az nem vitás, hogy ez a fajta itthon van Magyarországon, itthon van Szekszárdon. Hogy a Szenta-völgy mit tud ezen felül, mindeddig keveset tudtunk róla.

Kedd este, a horvátok az izlandiakkal fociznak a továbbjutásért, néha belepillantok a webes közvetítésbe, számok és betűk vannak főleg előttem, dolgozni kellene, de nem megy, kedd este. A hűtőbe nézek és a hétvégi ajándékom felvidít, sört bontok, persze.

Hosszan gondolkodtam azon, hogy vajon mi legyen ebben a negyedévben a közös nevező az Olvasó és köztem. És ahogy ilyenkor az általában történik: a legváratlanabb helyről érkezett az ötlet – köszönet érte Zs. G-nek! Meg amúgy is a magyar F1 futam is erre a periodikára esik, így nyomban megszületik a kohézió a téma, az asszociáció és a kialakult magyarországi helyzet között. Egyetlen életrajzi mozaikot azért meg kell osztanom az Olvasóval, amely szintén aktualizálja a témaválasztást: volt szerencsém néhány napot Berlinben eltöltenem, amolyan vakációzás címszó alatt.