Amikor nagyszerű borokról beszélgetünk, a „terroir” szó szinte mindig előkerül. Újságírók is gyakran alkalmazzák, hogy bizonyos borok minőségét és egyediségét megmagyarázzák. A szőlészek ezzel a fogalommal próbálják felértékelni szőlőiket, a borászok így különböztetik meg boraikat versenytársaikétól, a kereskedők pedig a borok iránti keresletet és a vételárat igyekeznek erre hivatkozva növelni. Sajnos azonban a szó sokszor szerepel a borok hátcímkéjén úgy, hogy a borkészítés során a fogalom jelentésére nem figyeltek oda. A terroir ma egy divatszó! Bár a kifejezés francia eredetű, hosszú története során globális fogalommá vált, követve azt a világtrendet, ami az egyedi és különleges termékeket részesíti előnyben.

Decemberben utolsó alkalmához érkezett a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetem rendezvénysorozata. A közelgő ünnepre való tekintettel természetesen karácsonyi ételek és hozzáillő borok kerültek terítékre. A karácsonyi menüt a Gastro Artist Pécsi Férfi Főzőegylet prezentálta, míg a borokat Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője válogatta az egyes fogásokhoz. 

Az év vége az összegzések, toplisták és nagy fogadalmak ideje. Nem várható egyik sem a maga hagyományos értelmében a következő írásban, de valahogy mégiscsak mindegyikből van benne. Borok, ételek, érzelmek. Ami nekem jött át 2013-ból.