Bor-Bokszra gyűltek a borszerető emberek egy hete a Kalamárisba, villányi és szekszárdi kihívók voltak a borkóstoló terítékén cabernet franc formájában. Élénken élt még a legutóbbi pinot noir gála az emlékünkben, ahol némileg szélsőséges volt a borok palettája, itt ezúttal erről szó sem volt, azt mondhatjuk, hogy az itt szereplő összes tétel, szinte kivétel nélkül hoztak egy jó színvonalat, egy-egy igazán kiugró eredménnyel megspékelve.

Úgy kezdtem első szlovákiai pincetúrámat, hogy a határtól számított negyedórán belül összetörtem a kocsimat. A részletektől eltekintenék, de némi segítséggel közlekedésre alkalmassá tett járművemmel azért eljutottam Trnavába, azaz Nagyszombatra. A város melletti szőlőhegyen, Suchá nad Parnouban, azaz Szárazpatakon megpróbáltam megfeledkezni az autóról és a borokra koncentrálni. Szívélyes vendéglátóim voltak, két pincészetnél is betekintést nyerhettem a borok és készítőik világába, az autószerelő számláját látva azt nem mondhatom, hogy megérte odamenni, de aztán mégis.

Két borvidék két kiemelkedő borásza, dr. Bodri István és Kovács Sándor fogott össze és rendezett közös borvacsora estet Pakson, a Fabro Pincében. Valódi gasztronómiai élményben volt részük a vendégeknek, hiszen a változatos fogások felvonultatása jól illusztrálta a magyar konyha sokszínűségét, mellyel a színes borpaletta tökéletes összhangot alkotott és rendkívüli harmóniát sugárzott.