Az új év kezdetén gyorsan bepótolni szeretném az elmaradásaimat. A lista nem rövid. Például van az úgy, hogy füzetekbe jegyzetelek. Általában. Kis füzetecskékbe, noteszekbe, nagyobb mappákba, aztán gépbe kerül, ami arra érdemes. A füzetek be dobozokba. És gyűlnek. Vagy elvesznek. Nem annyira gyakran hagyok el dolgokat, de akkor nagyon. Két kóstoló jegyzetei kerültek bele abba a füzetecskébe, aminek hetek óta nyomát se találom. És mostanra feladtam. Fotók készültek a kóstolókon, így fotóból emlékezek meg róluk.

Bujdosóék a kezdetektől a Dél-Balaton egyik legismertebb családi pincészete, de sokszor hallottam tőlük, hogy Konyáriék a vörösborok terén sokkal előrébb tartanak. Ez soha nem volt irigy kijelentés, pusztán ténymegállapítással egybekötött ajánlás, hogy oda is nézzünk be, ha náluk végeztünk. A Konyári borok azóta is tartják a szintet, de úgy tűnik Bujdosóék már vörösborban is felzárkóztak hozzájuk!

Két nagyon fura év van mögöttünk. 2020 volt az, amelyik jobban ráijesztett mindenkire, de 2021 lett a kétségbeejtőbb, mert nem kevés idő múltán se látjuk, hogyan térhetünk vissza a normális kerékvágásba. Visszatérhetünk egyáltalán? Vagy építhetünk egy másik, posztpandémiás normalitást? Arra gondolni se szeretnék, hogy az állandó vírusfélelemmel terhelt jövőkép milyen lehet majd. Hogy borozunk hát mi 2022-ben?