Az úgy kezdődött, hogy volt három graševina. Beterveztük őket, majd kaptunk innen-onnan még kettőt, ráadásul a pincében is akadt még egy, kiegészítésképpen. Hat olasz már egy komoly sor. És az ársznobizmust félretéve a többségük nem a felső polcokról való, van itt bor ötszázért, persze lesz ötezerért is. Ami igazán érdekelt bennünket, hogy három ország olaszai mit mutatnak, milyen rokonságot, különbséget, árban hol tartanak, minőségben merre járnak, ilyenek. A hétvégi sonkához is ajánljuk a mi kis rizlingünket, ha nem is ezeket, de bontsanak bátran egy olaszt Húsvétra!

Majdnem élőben kóstolunk, valójában hétfő este ültük körbe a szerkesztőségi nagyasztalt, a jegyzetelés is akkor történt, viszont csak kedden reggel tudjuk feltölteni, technikai malőr. Az apropó Gere Attila mintegy tucatnyi bora, a Pannon Borboltos kínálatba válogatva kóstoltuk végig a sort, izgalmas estének néztünk elébe. A sor végén meg SzabóZé saját, háromfajta fűszerpaprikával megalkotott csípős-véres hurkája várt ránk, de ne szaladjunk előre. Fehérekkel kezdtünk, gyöngyözők, rozék, bevezetésképpen, mielőtt ráfordulunk a vörös sorra.

Most kivételesen én késtem egy keveset, de megvártak a Takler&Tüske sorral. Meg előtte még van pár más is. A szokásunkhoz híven most is élőben tudósítunk a szerkesztőségi nagyasztal mellől, amit ezúttal is tucatnyian ülünk körbe. Van bevezetésként néhány fehér, de a hangsúly a vörösökön lesz vélhetőleg. Szekszárdi színek a poharainkban, kezdünk, az elsőt már ki is töltötték.