Van ez az Olaszrizling Október, nekem bejön a kezdeményezés, hívjuk fel a figyelmet erre a jóravaló fajtára. Körülnéztem hát a pincében, a fehérborok jelentős része olaszrizling volt, azon belül is graševina, aki ismer, tudja, hogy a horvát olaszrizlingek a kedvenceim közé tartoznak. De akadt pár osztrák, néhány magyar. És akadt néhány társ a kóstoláshoz, hoztak ők is pár bort. Három részben harangozzuk be olaszrizlingekkel az októbert.

Nem igazán van nagy gyakorlatom a cseh borokkal. Ritkán jutnak el hozzám, ha meg néha Prágába érek, inkább sörökkel barátkozom. Pedig érdemes volna néha borban is próbálkozni, mondjuk avatott vezetővel, mert azért a cseh borcímkevilág azért még mögöttünk van rendesen, megvezethetnek az etikettek. Ha viszont ajánlott bort kapunk, ne féljünk kibontani, ez a tanulság mára.

Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk.