Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.
A nyáron volt egy pinot kóstoló a Szerdai Borklubban, nagyon szívesen emlékszünk rá. Egyértelmű volt, hogy ott a helyünk az előkarácsonyi pinot noir kóstolón is, ezúttal a Borturista szervezésében. Öt magyar és négy külhoni bor várta a népes kóstolócsapatot, mellettük a biodinamikus módszerek is központi szerepet kaptak. Szerencsénkre Gere Zsolt is időt tudott szakítani erre az alkalomra, így első kézből szerezhettünk információkat az évről-évre az egyik legkitűnőbb villányi pinot-t palackozó pincészet műhelytitkairól a fajtával (is) kapcsolatban. Nem mellékesen pedig két borukat is kóstoltuk.
Évvégén, főleg az utolsó napon illik valamiféle számvetést készíteni. Mi is volt a legjobb az elmúlt évben? Van ugye egy objektív rangsorunk, legalábbis a borokhoz. Neves zsűritagok, izgalmas bírálatok végeredménye tükröződik a pontszámokban. És van természetesen egy szubjektív lista is, a saját kedvenceink nevei sorjáznak rajta, pontszámok nélkül. Mindkettőt közzétesszük, és várjuk azt is, hogy olvasóink is hozzátegyenek a listákhoz.