Annak látom most meg lassan a jó oldalát, hogy a Pécsi Borozóval visszavettünk egy kicsit a tempóból, a print megszűnésével az idő feszessége lazult, a kötelezettségek ritkultak. Azt is mondhatnám, akkor kóstolok, ha érdekel, akkor mozdulok ki dolgozószobámból, ha nagyon érdekel. Bock Valér Libra-estéje például nagyon érdekelt.

Boros témákkal foglalkozó médiumok Márton-nap előtt, alatt (és után is) nyilván a Márton-napi újborozás szokásával voltak tele, pro, de inkább kontra. Újbort kóstolni, ez kétségtelenül sikk és trendi lett az elmúlt 15 évben, és az ennek megfelelő újborkészítési láz is elérte a borászokat. Az újborokkal kapcsolatos szakmai fanyalgások is megjelentek ezzel párhuzamosan.

Rossz ember lettem, posztoltam ki Facebookra, miután nem tudtam megállni, hogy ne vegyek a sarki közértben két 2020-as újbort. Pont aznap hoztam le egy cikket az Azonnalin arról, hogy meg kell állítani az újborlobbi nyomulását és valahogy mederbe terelni ezt az egészet, mire beérve az Esselungába elcsábulok pár friss sangiovesetől és pinot nerotól, drága Bolgár úr, hát hogy van ez?