Svartli, hurka, kolbász az asztalon, mellé fehér kenyér és savanyúság, desszertnek hájas. Mindenki üveggel, pohárral a kezében beszélget, járkál, a saját borát kínálgatja, miután megkóstolta már a másikét. Majd szentelés és áldáskérés, utána pedig a pincék végiglátogatása. Percig sem kételkedtünk abban, hogy a Vince-nap élő, „érintetlen” hagyománya borvidékeinknek – mégis leginkább a borász társadalmon belül. Beszámoló, és alant Vince-napi kisokos, hogy felkészültek legyünk.

A Pannon Borrégió február 26-án és 27-én rendezi meg – a Pécsi Tudományegyetemmel, valamint a Pécsi Borozó gasztronómiai és bormagazinnal együttműködésben – hetedik szőlészeti-borászati konferenciáját. Az évente megrendezett, hagyományokkal bíró tanácskozás ezúttal azonban többszörösen is megújul. Az eredetvédelem és borturizmus címet viselő konferencia ezúttal túllép a régió határain és nemzetközivé válik.

Réges-régen, időknek előtte, a Tenkes-hegyen túl, de a Szársomlyón innen élt az Ördög. Belzebub unokaöccse, lápi lidércek nagybátyja. De a mi ördögünk nem volt hatalmas alvilági herceg, és mivel háromnapi szekérjárásra más pokolbéli lény nem illegette magát a dombok között, hát az emberek egyszerűen Ördögnek nevezték. Hogy mióta élt itt jó ég tudja, de már az öregapák ükapjának is a mellére ült lúdvérc alakjában, amikor azok gyerekként lázasan feküdtek télvíz idején. Ősi öreg volt a vén patás, idősebb a falu nagytemplománál. Még akkor pattanhatott ki Lucifer fejéből, amikor az angyali és sátáni seregek vívták ádáz küzdelmüket a határban, s egy isteni sugallat villám formájában fejbe kólintotta a főördögöt. Az Ördög kicsi volt az alvilág urai között hatalom és méret tekintetében, elfajzott rokonai pedig nem kedvelték, mert az isteni gondviselést látták benne. Ezért mikor a pokol legyőzött seregei visszakullogtak a föld alá, ő megbújva egy barlangban a felszínen maradt.