Nagy reményekkel vágtam neki ennek kis kadarkázásnak. Az utóbbi időben több érdekessel sikerült összefutnom, úgy érzem, feljövőben van a fajta. Ráadásul nem is akármilyen pincéket választottam, mondhatni biztosra mentem. Ilyenkor először vakon szoktam kóstolni. Mikor ott vártak a poharak, és sorban beleszippantottam mindháromba, igencsak megrettentem. Fülledt, szúrós illatok fogadtak, nem győztem forgatni a borokat. Szerencsére, ez valami kezdeti lámpaláznak bizonyult: negyedóra alatt szépen kiszellőztek, csak az ijedtség emléke maradt. Elsőre is szembetűnő volt az alapvető eltérés a Takler-bor és a másik kettő között. Míg a Dúzsi és a Heimann kadarka a savakra és a játékosságra építenek, addig Takleréknál a kadarka is igazi vörösbor, komolyabb testtel, szélességgel, érezhető alkohollal.

Mint minden évben, idén is lesznek Luca napi varázslatok. Olyannyira, hogy mi is beszálltunk: a vendégek Pécsi Borozót kapnak és több programon is jelen leszünk így vagy úgy. Érdemes lesz december 11-14. között Pécsett aktívan élni, vagy idejönni: borkóstolók, koncertek, borverseny és beszélgetések tolnai és villányi borok mellett. Szívből ajánljuk mind a Tűzkö Birtokot, mint a Wassmann házaspárt: jó borok, kedves és őszinte emberek, mi kellene még? Közönség persze, szóval Luca napja táján, késő délutánonként irány a a pécsi Dominikánus Ház!

Ismét egy népszerű világfajta, egy igazi kozmopolita képviselői tették tiszteletüket a szerdai borklubban. A chardonnay szinte mindenütt jól érzi magát, de csak kevés helyen ad különlegeset, egyedit. Bíztunk benne, hogy sikerül találkoznunk ilyen egyéniségekkel. A kóstoló végén mindenki megnevezte az általa legjobbnak tartott három tételt. A címhez fotó is tartozik, az alábbi linken.