Tavaly indult, ma már átlagosan 100-120 résztvevővel dübörög a Szekszárdi BorEgyetem a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán. Elébb főleg szekszárdi borokat kóstoltak, de a változatosság gyönyörködtet, gondolták s meghívták az általunk is gyakorta olvasott Albert Gazdát, beszéljen egyik kedvencéről az olaszrizlingről. Szerencsére nem csak beszélt, de hozott is egy szép válogatást északtól délig, kelettől nyugatig volt itt mutatóban minden jelentősebb "olaszos" borvidékről. Kóstoltunk szorgalmasan, jegyzeteltünk, egyetértettünk, vagy nem, amit tapasztaltunk, megosztjuk egy kattintás után.

Borturista barátaink visszaköltöztek Kaliforniába. Nyertünk így ugyan Napa-völgyi tudósítókat, de hát azért oszlopos tagjai voltak ők kicsiny borklubunknak. Sanyi és Szabrina már az óceánon túl, de mielőtt gépre szálltak volna, utolsó közös klubestünkön prezentáltak egy emlékezetes borsort. Borturista Sanyi kedvence, a malbec került a poharainkba. Rögvest féltucat példányt áldoztunk fel, nem bántuk meg. Nem vagyunk nagy malbec rajongók, még rendszeres fogyasztónak se mondhatjuk magunkat ezen a tájon, ez a hat bor Mendozából azonban kedvet csinált a folytatáshoz.

December elsején olaszrizlingeket és rajnai rizlingeket kóstolgattunk. Az olaszokról rögvest írtam, a rajnaikat meg jól elhanyagoltam. Pedig tetszettek. Időhiányra nem hivatkozom, inkább következzenek a rövid feljegyzések az ominózus estéről, kilenc rajnai rizling, csak úgy, semmi logikus sorrendben, semmi logikus válogatással, mindenki hozott pár palackot és így jött ki.