A Pécsi borvidék kivételesen izgalmas termőhelye hazánknak. A Mecsek déli lejtőitől a mohácsi Duna szakaszig húzódó terület széltől védett mediterrán dűlőin vígan mosolyognak a szőlőfürtök. Ha kóstolót tartok, mindig igyekszem becsempészni pécsi tételeket a sorba, ezek közt általában Planina is szerepel. Nem véletlenül, hiszen a déli szláv gyökerekkel bíró Horváth Zoltán nem csak a Pécsi borvidéken, hanem azon belül is Mohácson, szülővárosomban készíti jobbnál jobb borait. Bár előbb ismertem őt, mint tamburazenészt, az elmúlt húsz évben Zoli bebizonyította, hogy a tehetség számtalan úton törhet utat magának. 

Hazánkban az elmúlt években egyre komolyabb marketing(kommunikációs) irány lett a borvidéki szintű, közösségi márkák kifejlesztése. Fenntartásuk azonban meglehetősen macerás, legalábbis ami a magyar eredményeket illeti, igen vegyes a kép. A következőkben éppen ezért néhány gondolat következzék a közösségi márkák kialakulásáról, szerepéről, megjelenési lehetőségeiről és azok értékeléséről.