A nyüzsgő, Los Angeles-i hetek után jólesett egy kis kikapcsolódás, egy kis nyugalom, ezért felautóztunk Észak-Kaliforniába, Napa völgybe és Sonomába. Itt minden olyan más, gyönyörű, és csak úgy árad a nyugalom mindenfelől. Az idő kifejezetten tavaszias, a szőlők nagy része már megmetszve várja, hogy a természet megadja a jelet, és elkezdődjön újra a nagy verseny. A sorok között virágok nyílnak, a madarak meg már úgy csicseregnek, mintha tudnának valamit, amit mi nem. Ámulva autózunk csodálva a tájat, türelmetlenül keressük azt a nekünk szimpatikus borászatot, ahová betérhetünk, és végre pohárral a kezünkben nyugtázzuk, hogy milyen jó is lesz, ha majd itt lakunk. Az út baloldalán megpillantunk egy érdekes építményt, egy félkör alakú, kövekből épített támfalat, felette kis épület, körülötte szőlők, a kapu melletti táblán pedig a név: Quintessa.

Világos, szinte átlátszó, sárgás-zöldes árnyalattal mutatkozik be. A bontás után visszafogott az illata, nem is annyira fajtajelleges, mint inkább kellemes fehérbor illattal rendelkezik. A szájban gömbölyű, nincsen benne semmi érdesség, mint ahogy nagy test vagy magas alkoholérzet sem. A kortyot a savak vezetik, aztán ropogós gyümölcsök jönnek, semmi sem zöld, de minden nagyon friss.

A magyar szőlő- és bortermelők alább felsorolt csoportja 12 javaslattal támogatja Magyarország jelenlegi és jövőbeli kormányát nemzetünk szőlészetének és borászatának sikeressé tételében. A 12 pontot támogatjuk mi is. És bízunk benne, hogy a közlemények, kiáltványok sorában ez nem fog elveszni, hanem felfigyelnek rá azok is, akiknek kellene.