A nyolcadik keddi kóstoló beszámolójának második része következik, lassan a folytatásos regény vagy filmfolyam forgatókönyve is kialakul, amiben titkos merlot-készletre bukkanunk egy elfalazott pinceágban, de a végére kiderül, hogy az valójában egy szupertitkos kadarka-klón termése volt, amit heavy toasted kapuk mögött, lakat alatt őriznek, nehogy kiderüljön, a fajta többre képes, mint a cabernet sauvignon. No de vissza a valóságba. Jöjjenek a kóstolt borok.
Amikor a pannonborboltos srácok azt mondták, hogy van vagy hatvan kóstolásra váró bor a raktárban, rögtön a kettéosztást javasoltuk többen is. A múltkor a fehéreket bontottuk meg, legutóbb a vörösek kerültek sorra, de azért két fehérrel indítottunk a rend kedvéért. Szerencsénk volt, gyökérnapot sem fogtunk ki, és a kóstolt borok nagy része is teljességgel rendben volt, szóval két részben jön a beszámoló, az olvashatóság mindenekelőtt.
Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.