A csokoládé - sok más mellett - a kedvencek menüpontban van nálunk már régóta. Bár talán olyan mélységekig még nem jutottunk el, mint csokiban utazó kolleginánk, de kóstoltunk már kézzel készített bonbonokat dánokat, belgákat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, olaszokat, és még sok náció ítéltetett meg csokibonbon által, de a hazai pályán játszókról sem feledkeztünk meg sosem. A legszűkebb pátriánkban a csokikészítők sora nem volt eleddig túl bőséges, de Tésenyi Andrea - akinek csokiban fejlődését mi is végigkísértük -, azonban jelentős eredményeket ért el már rövid idő alatt is. A kakasos kézműves csoki találkozásáról a Vylyan-borokkal Iványi Emese mesél nekünk.
Időszaki kiállítás nyílt november 9-én a villányi Várostörténeti Múzeumban. A Bor(ász) Sors(ok) című tárlat a borvidék elmúlt 20 évére tekint vissza fotókkal és írásos emlékekkel. Elsősorban a borvidék nagy „öregjei” kaptak helyet a tablókon, de visszatekinthetünk a Villányi Borrend elmúlt húsz évére is, illetve végigtallózhatjuk a Villányban található pincék fotóit is. A kiállítást egy csokor bordallal a BorCanto együttes nyitotta meg Lakner Tamás vezetésével. A kiállítás alapötlete és célja az volt, hogy történelmi tablót állítsanak a villányi borvidék rendszerváltás óta eltelt húsz évének, megörökítve azt a fejlődést, ami ebben az időszakban végbement. A kiállítás azt mutatta be, hogy honnan hova fejlődött a borvidék, példát adva más borvidékek és fiatal borászok számára.
Bár Günzer Tamás és Zoltán testvérek, külön borászatban dolgoznak már hosszú évek óta. A Villányi borvidék egyik kiváló termőterületének számító Ördögárokban aztán telekszomszédok lettek és sok szakmai kérdésben véleményük sem annyira eltérő. A Pécsi Borozó egy asztalhoz ültette a két kiváló villányi borászt.