Vajon mire gondoljon az ember, amikor száraz borok bemutatására szóló meghívót kap egy olyan pincészettől, amelyik sokáig az édes borok felsőbbrendűségét hirdette? Változó időkre? És egyáltalán: lehet-e érdekes egy olyan kóstoló, amelyeken az édes borvidékek nagyágyúi csak mellékszereplők?
A Pajzos és a Megyer testvérbirtokok a hegyaljai nagy birtoképítések második fázisához tartoznak, igaz, még annak a tervnek a részei, amit Bacsó András valósított meg a rendszerváltozást követően. Ekkor darabolták fel az állami tulajdonú gigaborkombinát területeit nagyjából 100 hektár környéki egységekre, abból kiindulva, hogy ezeket lehet gazdaságosan művelni és a borukat értékesíteni, majd ezeknek igyekeztek elkötelezett befektetőket találni. Ilyen körülmények között született meg a Disznókő, a Hétszőlő vagy az Oremus és egy ilyen befektetés folytatása a sokak számára teljesen egybemosódott Pajzos-Megyer is.
Rácz Erika, a Sanzon Tokaj arca, tulajdonosa és mindenese megkérdezte a véleményemet a 2016-os évjáratról. Nem cifrázom sokat, a Blanc tuti nyári sláger, a Hárs már most is szép, míg a Rányt még néhány évig fektetném a fogyasztás előtt. A Classic savai elég élesek voltak a kóstoláskor, talán majd besimulnak az idővel, de ez kérdéses. Jöjjenek a jegyzetek.