Pécs város napját ünnepeljük ma. A minimum, hogy cirfandlival koccintunk. Csak úgy magunkban, a nagyok majd amivel akarnak. Én megünnepeltem egy nappal korábban is a biztonság kedvéért, de a palackban maradt szeptember elsejére is. Indul az iskola, Pécs ünnepel, egyetemes boldogság.

Blogformában készül oldalunk, nincsen itt nagy rovatosítás, viszont igénylik olvasóink, hogy a gasztrokulturális programörvényből mit is ajánlana a Pécsi Borozó. Hát mi megtesszük, amit megtehetünk, felvázoljuk, mi hova megyünk, de legalábbis hova mennénk minden héten aktuálisan. Egy pohár kadarka mellett össze is gyűjtöttük az elsőt. Na jó, volt az két pohár is, ezentúl minden hétfőn megismételjük. A programajánlót.

Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a Kovács Csárdába el kell menni. Ha nem is a világ legjobb halpaprikását főzik itt (az állítólag Batinán túl, a határ vajdasági oldalán készül), tudják a dolgukat.