Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).

Amikor Ivica azt mondta, hogy az étterem kicsit távol van, némileg eldugott helyen, és ne forduljunk vissza, bármit is látunk, csak menjünk végig az úton – kicsit csodálkoztunk. Az út végén ott lesz, amit keresünk, mondta, és mi hittünk neki. Belső-Isztrián átvágni jó kaland. Szép tájak, szőlők és olajfa-ligetek között, kecskék és bárányok, magányos pásztorok és egy kisvárosban eddig még sosem látott felirat a bankon: Betörés miatt zárva...