Ha vannak a filmtörténelemnek legendái, akkor ő, a hétvégén 80. születésnapját ünneplő Al Pacino biztosan közéjük tartozik. Hosszú és igen termékeny pályafutása alatt ő lett Don Michael Corleone, a vászon egyik legnagyobb hatású Keresztapája, de nem okozott neki gondot eljátszani egy vak ezredest, esetleg egy fanatikus edzőt – mint ahogy III. Richárdot, vagy magát az ördögöt sem.
Öt vagy tíz év, netán ennél is több? – nehéz megjósolni, hogy egy nagy csinnadrattával beharangozott trend, mennyi idő alatt kopik ki a jó érzéssel használt közbeszédből, mennyi idő után válik kényelmetlenné, korszerűtlenné a jelenléte, vagy éppen ellenkezőleg, – hogy teret nyissunk az életigenlésnek – válik halhatatlanná és végérvényessé, parányi, emberi léptékű relációinkban.