Két hét múlva újra itt a Budapest Borfesztivál, ráadásul nem is akármilyen, hanem épp a 30. a sorban. Hogy kinek mit jelent ez az esemény, azt persze nem tudhatom, számomra valahogy összefonódott a bor iránti érdeklődésem szárnybontogatásaival. Kellemes élmények kötnek hozzá, így természetes, hogy ott leszek szeptember 23-26. között a Budavári Palota teraszain. A tegnapi sajtótájékoztatón sok szépet és érdekeset hallhattunk a rendezvényről, az elmúlt évekről, a tanulásról és a tapasztalatokról, amelyet az egyre nagyobb fesztivál szervezői, kiállítói és látogatói is megélhettek, persze mind máshogyan.
Elöljáróban annyit, nem lennék a tokaji, főképp a mádi gazdák helyében, amikor elolvassák a könyvet. Feltéve, hogy elolvassák. A szerző ugyanis nem finomkodik, amikor a számára oly kedves borvidékről és termelőkről esik szó. Érted haragszom, nem ellened, tarja a mondás. Ez most százszorosan igaz…
-
Két fehér, két vörös
-
Uwe Schiefer
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Motovuni teran kóstoló
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
-
Hercegovina őshonos fajtáit kóstoltam
