Néhány évvel ezelőtt nagyon szkeptikusan, de érdeklődve figyeltük a bag-in-box térhódítását, hogy vajon hova fejlődik, mennyire lesz hétköznapi dolog a borok tárolására ez a módszer. Eltelt néhány év és ugyan engem meggyőztek, viszont a fogyasztók jó része még mindig ferdén néz és szinte kizárt, hogy a boltban ilyet levegyen a polcról. Van még egy ilyen mostohagyerek a sorban, mégpedig a csavarzár. Furcsán nézünk rá, azt gondoljuk olcsó és silány minőség az, amit elzár a levegőtől. Pedig a jövő nálunk még csak kopogtat, határainkon túl ugyanakkor ez már a jelen.

Keller György boraiért el kell utazni Villányba. A családi pincészet ugyanis jóformán „láthatatlan”: bevásárlóközpontokban egyáltalán nem, néhány vinotékában, étteremben, ritkábban fesztiválokon lehet találkozni inkább a boraikkal. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, nem kicsi kézműves pincéről van szó. Az évente hét és fél hektárról szüretelő pincészet évi 50–60 ezer bort palackoz és értékesít: túlnyomórészt helyben, meglepően jó ár-érték arányban.

Indult néhány éve egy aranyos, kedves, ötletes kezdeményezés Villányban. Pontosabban Kisharsányban, a Fekete-hegyen született meg az ötlet: készítsenek a régi hordókból művészi hordókat. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet akciója művészek sorát ragadta meg, születtek innovatív és meghökkentő, bájos és fura alkotások egyaránt, a Művészi Hordók bejárták a világot, még Bordeaux-ban is őszinte taps fogadta őket. Jelen sorok szerzője is büszkén vetíti őket előadásaiban, amikor a Pannon Borrégió kreativitásáról, a bor és művészet élő kapcsolatáról ejt szót. Másfajta kapcsolatot feltételez azonban egy nemrég hozzánk eljutott kezdeményezés, amelyben Eger magához ragadja a művészi hordókat. Hogy hogyan s miért? Mindjárt folytatjuk...