A siller igazi hangulatteremtő bor. A Fuxlik pécsi bemutatkozása sikeredett az egyik leghangulatosabb borszakkörré, túlcsordultunk létszámban és vidámságban egyaránt. Tizenhárom sillerbort kóstoltunk végig, félidőben vacsoráztunk is, szekszárdi vendégeink reményeink szerint szép emlékekkel távoztak. Nekünk tetszett az este, a Fuxlik, noha tudjuk, hogy nem az műfaj fogja megváltani a borvilágot, de mindenképpen szimpatikus színfoltja a magyar bortérképnek. Kis kalauz tizenhárom Fuxlihoz.

Bor-Bokszra gyűltek a borszerető emberek egy hete a Kalamárisba, villányi és szekszárdi kihívók voltak a borkóstoló terítékén cabernet franc formájában. Élénken élt még a legutóbbi pinot noir gála az emlékünkben, ahol némileg szélsőséges volt a borok palettája, itt ezúttal erről szó sem volt, azt mondhatjuk, hogy az itt szereplő összes tétel, szinte kivétel nélkül hoztak egy jó színvonalat, egy-egy igazán kiugró eredménnyel megspékelve.

Úgy kezdtem első szlovákiai pincetúrámat, hogy a határtól számított negyedórán belül összetörtem a kocsimat. A részletektől eltekintenék, de némi segítséggel közlekedésre alkalmassá tett járművemmel azért eljutottam Trnavába, azaz Nagyszombatra. A város melletti szőlőhegyen, Suchá nad Parnouban, azaz Szárazpatakon megpróbáltam megfeledkezni az autóról és a borokra koncentrálni. Szívélyes vendéglátóim voltak, két pincészetnél is betekintést nyerhettem a borok és készítőik világába, az autószerelő számláját látva azt nem mondhatom, hogy megérte odamenni, de aztán mégis.