A Pannon Borboltos srácok már tavaly megpróbálkoztak, mit is tud a magyar piacon a horvát bor, igaz, akkor még csak egy pincészetet válogattak be a régiós szortimentbe. A Vina Belje borait jól fogadta a borkedvelő publikum, így most már azon kaptuk magunkat, hogy meghívtak egy nagyobb szortiment előválogatására, majd a keddi kóstoló csapatával együtt végig is kóstoltuk a kiválasztottakat. Tizennyolc bor került be az első csapatba, már rendelhetők.

A soproni borok kapcsán van némi tapasztalati háttérkülönbség kenszei kollégával, lévén ő ezeken a borokon szocializálódott, míg én inkább a déli vörösökön. Máshogy érzékeljük a gyümölcsösséget, savakat, valahogy itt a hangolás máshogy alakult. Most egy kékfrankost kóstoltunk közösen, Sterlikék éjszakai szüretelésű borát.

Egy kicsit szívügyünknek érezzük a Tolnai borvidéket, hiszen némileg Szekszárd árnyékában éli mindennapjait. Feltörekvő borászaik lelkes munkájára, a gyönyörű pincefalvakra ugyanakkor érdemes odafigyelni.  Ezúttal a Pakstól 18 kilométerre északra, a Duna mellett fekvő Bölcskét vettük célba. A település életét mindig is meghatározta a szőlőművelés és borkészítés, így nem csoda, hogy a község legfőbb értéke a közel 400 présházat számláló pincefalu.