Nem sok török bort kóstoltam eddig. A zágrábi Vino.Com borfeszt idei programfüzetét lapozgatva figyeltem fel erre a kóstolóra. Persze, nem jelentkeztem be előre, de próba, szerencse, kivártam, hátha nem jön meg mindenki. És pont két szabad hely akadt, pedig mindössze 12 fővel ment ez a kóstolóprogram. Erőltetett menet volt, nem kis testű borokkal, menet közben kellett orvosolni a kiöntők és köpők hiányát, de mégis megérte itt tölteni el ezt a közel egy órát.

2010-ben MZ kolléga járt már Pósta Borháznál annak apropóján, hogy piacra kerültek az első palackos boraik. Postáék igen tehetségesen nyúlnak a szőlőhöz, izgalmas, gyümölcsös, jól iható boraikkal szépen képviselik a szekszárdi terroirt. Tősgyökeres szekszárdiként hagyománynak számít náluk a borkészítés, és bár a megszokottól eltérő gondolkodással készülnek boraik, nemcsak hogy üde színfoltot jelentenek Szekszárd borászai közt, hanem a borfogyasztó réteg egyik kedvencének is számítanak.

Amikor Magyarországon szóba kerül Japán, az emberek általában a gésa-godzilla, sake-sushi alliterációs párokkal hozakodnak elő, mint hungarikumokkal, hogy valamiféle kristálytiszta képzavarral éljek. A hangtani összecsengésen túl azonban egyéb párhuzam is fellelhető, mert ugye a Nő (gésa) is válhat szörnyeteggé és a szörnyeteg (Godzilla) is megszelídülhet, akár egy szép szerető; a legutolsó film tanúsága szerint föltétlenül. A másik párosításnál a közös nevező a gasztronómia, ezen túl pedig nem is létezhetnek egymás nélkül, legalábbis egy magát valamire tartó étteremben biztosan nem. De még mielőtt elálmosodna az Olvasó az összecsengésektől, hadd rázzam fel, mert azért a dolgok kicsit árnyaltabbak!