Aktuálpolitikai tétel (sajnos), a Krím-félsziget szőlőskertjeiből, az apropó az ismert ukrán-orosz-krími helyzeten felül kenszei kolléga néhány hónapos ideiglenes távolléte volt, amit a pannon térségtől és a Krímtől egyaránt távol, az Újvilágban tölt el némi borászkodással. A hetven éves bort félve nyitottuk meg, dekantáltuk, szelőztettük, és volt egy olyan érzésünk, hogy inkább csak (bor)történelmi értéke lesz a kóstolónak.

A múltkor két részre kellett bontanom a keddi kóstolós beszámolómat, most erre nincs semmi szükség. Volt ugyanis két-három termelő, akik vagy sajátos pincevakságban szenvednek, vagy csak nem érzékelik a borhibákat és betegségeket. És ennek ellenére borokat küldtek be. De belefutottunk vagy három dugógyanús borba is, sajnos nem volt másodpalack. Szerencsére voltak jobb tételek is, a gyenge borok miatt csalódott és egyben szigorúbb volt a csapat. De most jöjjön, aki megérdemli.

Rendkívül kiegyenlített fajtakóstolónak bizonyult a Kalamáris Étterem és Vinotéka Szabó Zoli nevével (és arcával) márkázott második rendezvénye. A legutóbbi syrah-kóstolóval ellentétben nem volt teltház a Rákóczi úti vendéglátóhelyen, de azért így is sok érdeklődőt vonzott a rendezvény, ahol a vendégborász ezúttal Horváth Zoltán volt, a mohácsi Planina Borházból.