Ha Vylyan, akkor pinot noir. Meg hát néha Macska oportó, vagy cabernet franc, Montenuovo, no meg néha éppen Duennium, de nekem mindenekelőtt pinot noir. Egy pár évvel ezelőtti, hosszú kisharsányi estén azt a bizonyos 1998-ast is megkóstoltuk. Hogy miért éppen az lett a fordulópont a Vylyan és a pinot noir kapcsolatában, erről beszélgettem Debreczeni Mónika birtokigazgatóval.
Már jó idő eltelt a Bodri birtokon megrendezett Révész koncert óta, és én még mindig keresem a szavakat. Bizonyára mással is előfordult már nemegyszer, hogy valami olyan behatás érte, amit egyszerűen képtelen volt teljes mértékben elmondani, mintha a kimondott szavak és mondatok, csak egy csúf, lebutított változatát adnák át az élménynek, a megélt eseményeknek. Így vagyok most ezzel én is. Még így napok távlatból is kevésnek érzem a szavakat, hogy összefoglaljam az este kvintesszenciáját.
Ahogy beszeptemberedett, újra megkezdődtek a rendszeres keddi kóstolók is, legalább kéthetente kóstoljuk az újdonságokat. Sok bor érkezik be, részben szerkesztőségünkhöz, de a java a Pannon Borbolthoz és a Kalamárishoz beküldött, mostanság piacosított tétel. A keddi kóstolókon a termelők, termőhelyek ismeretlenek, ahogy a borok árát sem tudjuk, amikor pontot adunk nekik. Most kilenc tétel jutott át a nyolcvanpontos rostán.