Anglia, Franciaország és Norvégia csúcséttermeinek borlapján manapság a mádi Barta Pince boraival is találkozhatunk. A népszerűség okairól és a most indult előjegyzési koncepcióról a tulajdonost, Barta Károlyt kérdeztük...

Három évvel ezelőtt Annával végigsétáltuk az El Camino portugál útjának mintegy 270 km hosszú, Porto- és a spanyolországi Santiago de Compostela között húzódó szakaszát. A közel kéthetes teljesítménytúra nagyon mély élmény volt és szinte azonnali addikciót váltott ki a „caminozás” iránt. 

Mondok 5 okot arra, hogy 2025 november 7–9-én miért legyetek Temesváron. Szövérdfi-Szép Zoltán, az éppen 10 éves RoVinHud rendezvény ötletgazdája és nagyjából egyszemélyes mozgatórugója szeretett volna egy jó bulit, ahol a hozzá hasonló borban elvetemültek tanulhatnak és rácsodálkozhatnak a világ szépségeire, és ahol összeszed némi pénzt a fogyatékos pártfogoltjai számára.

Sillert isznak, hallevet esznek, a rozéra építenek, vörösben az oportós jelleget sem vetik meg, mi az? Olaszország haladóknak egy pécsi kóstolón.

Belgrád, erős szél, de a hajam még mindig tart. Vagy nem így szólt a közkedvelt reklám? Mindegy is. Kilencszáz bor megkóstolása után az ember nem feltétlenül borra vágyik, én is örömet mentem a szervezőkkel a Crvena Zvezda - Partizan Beograd kosárlabda Euroliga meccsre, főleg, hogy talán az egész világon nincs olyan hangulat a meccseken, mint Belgrádban. Aztán három órányi ordibálás és szurkolás után, amikor visszaértünk a hotelbe, ott ült Dashamir Elezi, egy albán kolléga és borral kínált. Elfogadtam. Jobbat nem is tehettem volna!

Teszi fel a kérdést Molnár Ákos, a Soproni Hegyközség elnöke. Olyan kérdéseket feszeget, mint a megszűnőben lévő Poncichter közösség, a korszerűtlen szőlőültetvények, a kozmetikázott, vagy félremagyarázott turisztikai statisztikák és a keserédes borvidéki generációváltás. Ákos ugyan óvatosan, de pontosan fogalmaz  és nem nehéz kiérezni a szavaiból az optimizmus mögött megbújó kétségeket. Vajon lesz-e harminc év múlva Soproni Borvidék?