gondolom sok borásznak, de lehet eddig se értettek egyet velem sokan. Őszinteség és hitelesség mindenelőtt. Mindenesetre kikívánkozik belőlem az, amit a következőkben igyekszem értelmes mondatokba foglalni, bár pár napja még a belső cenzúrám se engedte volna át a hirtelen kikívánkozó gondolatokat.

Miután sikerült megismerkedni a borvidék múltjával, a következő borászat megmutatta, hogyan épül erre az alapra a jövő. A Bodegas Valdemar gyökerei 1889-ig nyúlnak vissza, az immár ötödik generáció által vezetett, több mint 300 hektár területtel rendelkező birtok mégis az innovációra törekszik. 1985-ben ők voltak az elsők Európában, akik automata hőmérséklet-szabályozást alkalmaztak a pincében, és technológiai fókuszuk ma is kiterjed például a szén-dioxidos fermentációra. A riojai hagyományokkal ellentétben ők nagy hangsúlyt fektetnek a fehérborokra és a pezsgőkre is (néhány éve ők adták ki az első dűlőszelektált riojai pezsgőt).

Végtelen napsütés, éjszakai pezsgés, tapas, pincho, és persze a lényeg: bor, minden mennyiségben- így tudnám legjobban összefoglalni a Spanyolországban töltött három hónapot. Az elején nem igazán jött át a spanyol életérzés: délelőtt 9 óra előtt nincs bolt, az utcák szinte egész nap kihaltak, az emberek napközben alig esznek. Aztán mindent megértettem, amikor az első este nyakunkba vettük a várost.

A minap cseh olaszrizlingeket kóstoltunk a pécsi Vasutasban, a kertbe volt tervezve, de a nyár, vagy épp kora ősz legnagyobb zivatara keresztülhúzta számításainkat, behúzódtunk a négy fal közé, egy híján mindenki el tudott jönni és remek hangulat kerekedett. Amihez hozzájárult az is, hogy a tervezett hat Volarik-bor mellett bejött a képbe egy Mikrosvín, egy potyautas horvát grasevina a Josic pincészetből és a végén Szabó Zoli felajánlott még 4 olaszt a pécselyi Arias borászattól. Ez utóbbiakat foglalnám most röviden keretes szerkezetbe.

A GROW du Monde nemzetközi borverseny és mozgalom évről évre bizonyítja, hogy régiónk legfontosabb fehér fajtája – hívjuk olaszrizlingnek, graševinának, welschrieslingnek vagy ryzlink vlašskýnak – képes a világ legizgalmasabb terroir-borai közé emelkedni. Az idei, Mikulovban rendezett verseny egyik szakmai csúcspontja a morva vlašák-világ egyik legmeghatározóbb bástyájánál, a Vinařství Volaříknál tett látogatás volt, ahol 11 tételen keresztül bontakozott ki a Pálava mészköves lejtőinek egyedülálló karaktere.

A Szerémségben egyre-másra nőnek ki a csillogó, új borászatok a földből, kicsit olyan, mint Magyarországon, húsz évvel ezelőtt. Az viszont ott is ritkaságszámba megy, hogy egy nagy birtok igazgatójának legyen egy párhuzamosan működő garázsborászata. A Chichateau története éppen ezt példázza…