Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Az olaszrizlinghez való vonzódásomat nehezen tagadhatnám, ez a kedvenc fajtám. Mindegy, hogy melyik borvidékről vagy melyik országból, egy igazán jó olaszrizling mindig meg tudja dobogtatni a szívemet. Március 15-én, ünnepi hangulatban, forradalmi hevülettel két olaszt is sikerült megkóstolni. Nem külön-külön, hanem poharanként cserélgetve kóstoltuk a borokat, folyamatosan nyomon követve, hogy nyílnak meg a levegő hatására. A másnapot csak az egyik palack élte meg, ebéd utánra és délutáni szieszta elé nem is kívánhat jobbat az ember.

Ivan Enjingi boraival rendeztek borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban szombaton. Az étterem hagyományteremtő szándékkal tervezett programjának első estjén majd ötvenfős vendégsereg tehetett kalandozást egy kutjevói pincészetben: az erős felütés egy negyedévszázados tölgyfahordóban érlelt zweigelt törkölypálinka volt. „Hiába származom a Balaton mellől, hiába jártam már számtalan helyen a világban, Magyarországon még sohasem tartottam borvacsorát” – köszöntötte a vendégeit Ivan Enjingi, egyúttal kifejezte örömét is, hogy végre sikerült megszervezni egy ilyen bemutatkozást.