A spontán dolgok néha sokkal jobban tudnak elsülni, mint a hetekkel előre megtervezettek. Így jártam én is, már úgy nézett ki, hogy ismét nem sikerül vöröset ajánlani, amikor jött egy telefon, egy füles. Örültem, mert szeretem a kadarkát, ez az a fajta szerintem, amellyel könnyedén be lehet vezetni valakit a vörösborok világába. Ketten ültünk le a palack mellé, ami nem élte meg a három napot.
Sikerrel zárult a szekszárdi Polip Ifjúsági Egyesület és a Diagonál Magyarország szervezésében Az őshonos kadarka címmel meghirdetett rendezvény március elsején, amit tartalmas előadások és Kovács János Venesz-díjas mesterszakács kadarkához készített ételei gazdagítottak. A nagy érdeklődést kiváltó estnek a Mészáros Borház adott otthont, ahonnan a szekszárdi borászok se maradtak távol: Mészáros Pál, Vida Péter, Módos Ernő, Heimann Zoltán, Eszterbauer János és Vesztergombi Csaba mutatták be kadarkáikat.
Három bor, szép sor, ráadásul izgalmas is. Kadarka, shiraz, no meg ráadásként egy házasítás. Hárman ültünk le, zoranka, emzé és kenszei, utóbbi vállalkozott a toll és papír használatára, a többiek csak a kortynak éltek. Otthon, nyugalomban, gyerek az ágyban, csend van. Kóstolunk, mert így jó, nem kérdés a jogsi, szendvics is akad a hűtőből, miután két kiló szezámos halropi eltűnt, jórészt emzé fogai között. A végén persze minden borra találtunk alkalmat, mert hiszen a csajozás korai időszakában a vacsora mellé a shirazzal csábítunk, ha meg csak a vacsora mellé kell valami vörös, de azért ne olyan, hogy csak róla szóljon az este, a házasítást vegyük le a polcról. A kadarka viszont minden alkalomra bejön.