Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.

Köztudottan nem vagyok nagy újbor-hívő, nem zarándokolom végig a borrégiót, végigkóstolva az összes friss, épp csak kierjedt bort. Néha belefutok egy-egy tételbe, több volt eddig a csalódás, mint az igazi élmény. Idén barátaim nyomták kezembe ezt a bort, mondván, hogy ez lesz majd az ütős újbor. Megkóstoltam, félős azért nem vagyok. Hogy tetszett-e? A kattintás után elolvasható.

A kékfrankos Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája, illetve mi magyarok vagyunk a fajta – termőterületét tekintve – elsőszámú termesztői. Ettől függetlenül a műveltebb külföldi borissza Ausztriához köti, osztrák fajtaként tartják számon. Népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiket figyelembe véve ez teljesen helytálló megállapítás, eredetét tekintve viszont nehéz lenne tényként bármit is leszögezni. Jóllehet a XX. században kezdett el nagyobb felületen terjedni, mégis csupa talány és megválaszolatlan kérdés lengi körül ezt a nem oly' régóta megismert szőlőfajtát. Vegyünk sorra néhány adatot, illetve feltevést, amit a kékfrankos eredetével kapcsolatban tudunk.