Két család, akik a gazdaságilag sokszor eltemetett Ormánság szívében sajtot készítenek. Megélhetésből, kézműves szinten, hűséges és lelkes vevőkörnek. Németh István – a címben szereplő mondat tőle származik – pólóján és autóján a felirat: „Gazdasajt – Ormánság”. Rövid idő után kiderül, ez teljesen természetes: a sajtkészítés ott van az élete középpontjában. Mesterségbeli, megélhetési és gasztronómiai értelemben egyaránt.

Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.